NEVER GIVE UP!

ELŐZŐ RÉSZ:

Arra keltem fel, hogy az egyész házban csend van az éjjeli szekrényemen pedig egy kis cetli.......

-------------------------------------------------------------

12.FEJEZET

VÁRATLAN FORDULATOK

*Kíra szemszöge*



Megfogtam azt a darabka fehér papírt és olvastam magamban:

"Szerelmem sajnos nem maradhattam veled egész reggelig,

Nagyon bánom, de muszáj volt eljönnöm.

Majd beszélünk még. Puszi Szeretlek. "

Hát jó. Gondoltam magamban, majd úgy is felhív vagy valami. Még mindig annyira fáradt voltam, hogy még az ágyból sem tudtam felkelni. Csak a laptopig tudtam elnyúlni. Odatettem az ágyamra és felmentem facebookra meg twitterre, de hát semmi, mint mindig. Minden ki volt halva. De aztán jött egy üzenet. Egy üzenet Erictől. Beszélni akart velem. Azt írta, hogy menjünk el valahova, de én nem akartam. Inkább javasoltam, hogy menjünk el hatosba, mert az úgy sokkal jobb lenne. Hát nehézkesen, de beleegyezett.
A beszélgetés végén elköszöntünk. Lecsuktam a laptopot és valahogy kikászálódtam az ágyból. Odaálltam a szekrény elé, de fogalmam sem volt mit vegyek fel. Aztán egy egyszerű melegítőt kikaptam, hisz az itthonra tökéletes majd átöltözők. Negyedóra szenvedés után lementem a lépcsőn.
A lányok amint észre vettem nagyon fittek voltak, hisz már délben fent voltak.

*Lizi szemszöge*

Korán felkeltem, hogy minden meglegyen. Először Sophie jött le az emeletről és kezdett el segíteni, hogy hamarabb legyen valami ennivaló, mint ahogy szokott. Nagyon belemerültünk, csak úgy jöttek az ötletek, hogy még mit kéne csinálni vagy, hogy hogyan. Végül egy egyszerű előételben, egy könnyed főfogásban és egy lágy desszertbe egyeztünk meg. Olyan hamar elment az idő a gondolkodással és a hozzávalók megkeresésével, hogy már fél 12 volt. Annyit hallottam ekkor az emeletről, hogy valaki zuhog. Gondoltam magamban, hogy biztos Kíra az, mert csak ő van fent és mikor én lejöttem még nagyba aludt. Nem hiszem, hogy egyhamar lefog jönni.

-Na akkor én csinálom a főfogást te pedig a előételt. -osztottam ki a feladatott köztem és Sophie közt.

-Oké, de mi lesz a desszerttel? -kérdezte Sophie.

-Nem tudom, majd eldől. Lehet majd Kírára hagyjuk ő is csináljon már valamit. - viccelődtem.

-Jó na akkor álljunk neki mert nem leszünk készen. -hessegetett Sophie

Minden hozzávaló meg van így el is tudtuk kezdeni.
Nagyon belemerülünk, így nem is veszem észre, hogy már dél van és Kíra a nappaliban ül. Gondolkozik. Nagyon mélyen gondolkozik, ezért inkább nem is piszkálom majd én megcsinálom a desszertet vagy majd Sophie bevállalja úgy is szeret alkotni. Félig-meddig megvagyunk a kajával és Kíra odajön a pulthoz, leül a székre és csak nézz ki a fejéből.

-Mit szeretnél? -kérdezte Sophie

-Mi lesz a kaja? -kapta fel a fejét Kíra

 -Előételnek sajtkrém levest csinálunk. Főételnek Carbonara spagettit gondoltunk. Desszert pedig Joghurtos pohárkrém lesz. -közöltem vele

-Megfelel? -gúnyolódott Sophie

-Megfelel. -grimaszolt Kíra és húzta el a szó végét

*Sophie szemszöge*


Kicsit ki gúnyoltam Kírát, de hát semmi baja nem lett belőle csak egyből elment és ledobta magát a kanapéra. Én pedig folytattam a főzést, hisz már kezdtünk éhesek lenni. Imádok sütni és főzni ezért még a desszert is rám várt szóval igyekeznem kellett, hogy mindennel kész legyek időben. Bár nem olyan nehéz receptek azért oda kell figyelni és még plusz adagokat is kellett csináljak, szóval nem olyan gyorsan lesz kész.
Előkészítettem a hozzávalókat, közben Lizi már kész volt az ő részével.
Neki álltam a desszertnek.

-Kíra ugye szeretnél segíteni? -fordultam a nappali felé és néztem Kírát.

-Igen megyek már. -nehézkesen felállt és odajött mellém.

-Kíra légyszíves csináld meg az előételt amíg én a desszertet csinálom. -mondtam és a kezébe nyomtam egy fazekat.

Körülbelül olyan fél óra alatt minden meglett. A fiúk pedig negyed óra múlva oda találtak hozzánk. Fél 1-kor neki is álltunk enni. Mindenki megdicsérte az én és Lizi által készített ételt. Mivel Kíra nem csinált semmit csak feküdt egész nap a kanapén, ezért ő fogja letakarítani az asztalt és ő mosogat, de az a szerencséje, hogy van mosogatógép és csak egy kicsit kell mosogatnia.

-Mikorra terveztétek amúgy a mozizást? -hozza fel a témát Lizi

-Olyan öt óra környékén gondoltuk, hogy menjünk el. Miért? -kérdezett vissza Eric

-Csak kérdeztem, hogy körülbelül mikorra legyünk készek. -mosolyodott el Lizi

Kíra végzett a mosogatással és felrohant a szobájába. Én és Lizi lenn maradtunk a másik két fiúval, mivel Eric felrohant Kírához. Egy fél óra múlva Lizi és Austin is félre vonult, csak én és Josh maradtunk a nappaliban. Tekintetünk összeragad, egy apró pislogás sem történik, míg közelebb nem húzódunk egymáshoz. Átkarolom Josh nyakát, ő pedig a derekamon pihenteti férfias, erős kezeit. Újra csak azokat a gyönyörű, zöld, csillogó, kiskutya szemeken akadt meg a tekintetem, csak fürkészem nyugodt, pislogás nélküli tekintetét. Vajon mire gondol? Vajon mitől csillognak ennyire szemei?
Elmélkedésem közepén Josh nem bírja tovább szorosan magához húz.
Lágy ajkai táncra kélnek az enyémekkel, közben jobb kezével arcomat simogatja, én pedig rátettem kezemet az ő kezére. Nem bírjuk már az ülő helyzetet és eldőlünk a kanapén a nagy, vad csókcsata közepén. Én kerültem alulra. Nem bírjuk, hogy ne ízlelhessük egymás puha ajkát. Derekánál pihenő kezem most áttért a farmerén lévő  hátsózsebbe. Hosszas csókunk után már csak egy-két rövid érzéki érintés volt ajkaink közt. Josh áttért a nyakamra, majd a kulcscsontomhoz, onnan pedig a szegcsontom közepéig, majd pedig vissza a kulcscsontomhoz, fel a nyakamhoz utána arcom jobb oldalára tért ki egészen az orrom hegyéig, majd pedig a homlokomnál fejezte be. Utána rövid mégis érzéki csókokkal kényeztetett, csak arra lettünk egyszer csak figyelmesek, hogy Kíra viharzik le a lépcsőn és egyből ki az ajtón.


*Ebéd után* *Kiara szobájában* Kiara szemszöge*

Ebéd után egyből feljöttem a szobámba nem éreztem magamat jól, Eric egyből utánam jött, de én gyorsan berohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót majd a hátammal neki támaszkodtam és lecsúsztam egészen a földig. Eric dörömböl az ajtón, de én nem engedem be.

-Kíra nem tudom megint mi bajod van, de biztos megtudjuk beszélni. Kérlek nyisd ki az ajtót. -kérlelt, de én nem válaszoltam. Nehezen feltápászkodok és keresek egy ollót majd egy kézi hegyezőt. Az ollót azonnal megtalálom a kis táskában, de a hegyezőt már nem ilyen egyszerű megtalálni, de biztos, hogy itt van valahol csak megint valaki nagyon elrakta. Végül meg is találom egy táska legmélyén. Újra a földre zuhanok csak most a tárgyakkal a kezemben. A hegyezőt leteszem a földre majd az ollóval kicsavarozóm a penge részét.
A műanyag részt csak neki dobom a falnak. A penge ott pihen a földön, félek bármit is tenni, de ha most már  idáig eljutottam akkor nem hátrálok meg.

Feltápászkodok és a fürdőkád szélére leülök. A penge most már a tenyeremben pihen melyet nem merek összeszorítani. Félek a fájdalomtól, de érezni is akarom. Eric úgy tűnik már nincs a szobában. Legalább is az ajtónál nincs. Összezavarodtam fogalmam sincs mit tegyek. Gyorsan kerestem egy papírt és egy tollat. Pár fontos mondatot írtam csak le melyre még lehet a lányoknak szükségük lesz.
De, hogy még se legyen olyan egyszerű és csak a legmegfelelőbb időben találják meg elrejtem.




Bele nézek a tükörbe és csak egy elveszett senkit látok. Aki semmi nem viszi és nem is fogja vinni az életben.
Akinek elege van a világból és nem lát már értelmet semmiben és senkiben.

Felállok majd újabb vágást ejtek alkaromon, hogy érezzem a fájdalmat.
Pár csepp vér találkozik csak a kád felszínével. Összesen 20 vágást ejtettem bal karomon. Nem látok értelmet benne, hogy pontosan miért is tettem csak utoljára érezni akartam amit eddig nem. Gyorsan bekötözöm majd az ajtóhoz állok homlokomat neki támasztom és lassan kinyitom a zárat.
Kilépek a fürdőből és az ágyamon ülve szembe találom magamat Ericel,

aki egyből észre veszi kezemen a kötést és gyorsan közeledni kezd felém. Én csak védekezés és eltaszításképp kinyújtottam jobb karom és hátrálni kezdtem. De ő annyira gyors volt, hogy megragadott és mélyen szemembe nézett. Láttam tekintetébe a félelmet, az aggódást, hogy fogalma sincs mit miért teszek. Próbál erősnek tűnni, de látom rajta, hogy már csak pár pislogás és legördül domború arcáról az első könnycsepp. Arca közeledni kezd és szorító fogása lazább lesz. Ekkor nem bírtam tovább egy pillanat alatt elfutottam és egyből a lépcsőt támadtam meg annyira menekültem, hogy majd nem a lépcsőről is leestem. Sajnos Sophieékat megzavartam, bár reménykedem, hogy se a kötést, se a könnyeimet nem vették észre.
Az udvaron Liziék voltak, de gyorsan eltakartam arcom a sértetlen kezemmel és a garázs felé vettem az irányt,ahogy észre vettem Lizi tekintette meglepett volt, de valahogy nem is csodálom, hisz nem érthetik, hogy miért is lehetek is most ilyen. Beszállok az autómba és gondolkodás nélkül elindulok, szerencsére senki nem ért el a garázsig ameddig én ki nem hajtok az utcából.
Egy csendes helyre veszem az irányt, melyet még Ericel fedeztünk fel. Pár emléket tartalmaz ez a hely, de ezek az emlékek felejthetetlenek számomra csak itt lelek mostanában megnyugvást.

 *Otthon* Eric szemszöge*

Olyan gyorsan szökött meg karjaim közül, hogy észre sem vettem. Gyorsan én is leszaladtam a lépcsőn.

-Kíra? -lihegek és meredt szemmel kérdezem Sophiet .

-Kirohant az ajtón. Miért? Mi történt? Eric mond már. -mutatott az ajtóra Sophie az első mondat után utána pedig rám kiabált ő is elkezdett félni az arckifejezésem miatt.

-Mindent elmondok csak gyertek. -futok ki az ajtón és meglátom Austint és Lizit. Lizi tekintetében meglepettséget láttam ezek szerint Kíra valamerre mehetett és Lizi biztos látott valamit.

-Lizi merre ment Kíra? -fogtam meg két vállát, de nem tudtam szemébe nézni így csak a földet kémleltem.

-A garázsba. -nyögte ki.

Rohantam ahogy csak tudtam  és mikor odaértem észre vettem, hogy az egyik autó hiányzik. Egyből tudtam, hogy Kíra vitte el.


*Lizi szemszöge*

-Eric most már igazán elmondhatnád mi folyik itt. -mondta Sophie mikor mind a négyen odaértünk a garázshoz.

-Őszinte leszek veletek. Fogalmam sincs. Kíra valami miatt mostanában furcsán viselkedik velem. Még amikor Jasonnel szakított, én írásban vigasztaltam és egyik nap találtunk egy nyugodt eldugott helyen egy kis faházat. Ott történt néhány dolog azóta ilyen velem, de nem tudom, hogy pontosan miért. Amikor pedig felmentünk az emeletre ő bezárkózott, de fogalmam sincs mit csinált nem néztem meg csak a bekötözött kezét vettem észre amikor kijött a fürdőből és utána pedig lefutott és elvitt egy kocsit amint látjátok. Van egy gondolatom, hogy hova mehetett és nagy is a valószínűsége, de előbb jó lenne ha megnéznénk mit is csinálhatott odafent. Hadd legyen egy kicsit egyedül ha már nem tudom, hogy miért is ilyen. -már nem bírta tovább könnyei kiszabadultak.

-Rendben most mindenki nyugodjon meg és akkor most Sophie felmegy Kíra fürdőjébe és megnézi mit is csinálhatott. Most sajnálom, de Austin és Josh, de muszáj menetek mert nekünk kell elintéznünk. Eric pedig megmutatja azt a helyet ahova szerinte Kíra mehetett. -osztottam ki a feladatokat. Egy szempillantás alatt Sophie visszajött és egy hegyezőt hozott vissza szét szedve és a penge véres volt. Ez csak egyet jelentet, hogy azért volt bekötve a keze mert vagdosta magát.

-Jól van Eric akkor most beszállunk a kocsiba és oda viszel minket arra a helyre. -sétáltam a fehér bmw felé.

Az út közben egyfolytában csak a tájat figyeltem,de mindenhol csak fákat láttam, rengeteg fát. El sem hiszem, hogy itt bármi lenne, de mondjuk igaza volt Ericnek tényleg egy magányos és eldugott helyen van. Most már csak az a kérdés, hogy Kíra itt van e és még az is kérdés, hogy ketten itt mit csináltak? Síri csend van a kocsiban és mindenki csak bámul ki a fejéből. Végül pedig megérkezünk. Kíra kocsija itt áll, ez már egy jó jel. Gyorsan leparkolunk és azonnal kiszállunk. Rohanunk Ericet követve egy aranyos faházikó fele. Az ajtó zárva. Az ablakon be lesve rengeteg tablettát, injekciós tűt láttam egy asztalon, majd megpillantok egy lábfejet. Megrémülök, fogalmam sincs mi tévő legyek, de ebben a percben Eric gyorsan idejön egy balta nyéllel és kitöri az ablakot. Eltávolítja a maradék szilánkot az ablak keretről és bemászik. Gyorsan kinyitja nekünk az ajtót és oda rohan Kírához. Szerencsére lélegzik, de kis levegőket vesz és nagyon keveset. Sokkos állapotban van. Muszáj lesz bevinnünk a kórházba. Eric felemeli és egészen a  kocsiig viszi. Én,Kíra és Eric a fehér bmw-vel visszük be a kórházba és követ minket Sophie Kíra autójával.
Szerencsére gyorsan beérünk és mivel látják a nővérek, hogy nincs valami jó állapotban egyből lefektetik az egyik ágyra. Megvizsgálják addig nekünk kint kell várnunk. Nagyon nyugtalanok vagyunk mi is történhet. Majd kijön a szobából az egyik ápoló.

-Egy ember bemehet hozzá. -néz ránk.

-Én bemegyek hozzá.-állok fel.

Nagyon szörnyű volt így látni nem is értem miért tette. Rémes, hogy infúzión van és még lélegeztető gép is kell neki. Leülök az ágy melletti székre és megfogom a kezét.

 Majd hallok egy sípoló hangot és ránéztem a monitorra.

-ORVOST! -ordítottam ahogy csak a torkomon kifért.
Azonnal kiküldtek és becsukták az ajtót, tudtuk, hogy küzdenek az életéért, de nincs sok reményünk.

Egy óra múlva kijön mindenki csak egy ápoló nő marad bent a szobában, de végül ő is kijön és megáll előttünk.

-A barátnőjük most már túl van a kritikus állapoton, de muszáj egy jó ideig bent tartanunk. -magyarázott nekünk.

-Értettük. -válaszoltunk üveges tekintettel.

-Ugye bár ön lenne az édesapa? -fordult Eric felé.

-Ezt mégis, hogy érti? -lepődtünk meg.

-Nagyon sajnálom, de a barátnőjük elvetélt. -mondta meglepetten

-Terhes volt? -roppan össze Eric

Szóhoz sem jutunk mi miért nem tudunk róla? Ez, hogy lehet? Ki az apa? Eric? Vagy talán Jason?....