ELŐZŐ RÉSZ:
Hajnalokig fent
voltunk, de egy idő után már senki sem bírta. Aztán hajnalba megszólal a
telefon........
----------------------------------------------------------------------
11.FEJEZET
AJÁNDÉKOK ÉS AZ ÚJ SULIS BÁL
*Kira szemszöge*
......nagyon megijedtünk. Hallottuk, hogy csörög a telefon, de sehol se találtuk.
Végül nagy keresés után megtaláltuk az összes telefont. Megnézzük. Ericnek és nekem vol egy nem fogadott hívásunk.
-Nah Kira ki volt az? -kérdezte Eric
-Egyet találgathattok. -közölte
-Akkor már ne is mond tovább. -mondja Josh
-De mond már el mert én nem érteem. -szőkéskedett Austin
-Jason te. -mondta neki Sophie
-Igen az. -mondtam.
-Nah és nálad ki volt? -tereltem a szót
-Őőőő..háát....Anyám...-pirult el
Mi csak röhögni tudtunk, hogy komolyan az anyja keresi hajnalok, hajnalán. De amúgy nem hazudott.
Meg is mutatta mindenkinek a telot nagy szégyenében.
Meg is mutatta mindenkinek a telot nagy szégyenében.
Nagy nehezen, de mindenki vissza tudott aludni csak, hogy most meg valamelyik hülyegyereknek az ébresztője szólt. Nagyon őrültünk neki. Ez most amúgy Austin telefonja volt.
-Mi a faszér van bekapcsolva reggel hajnali fél 6-ra az a retkes ébresztő? -szidta Sophie Austint
-1 Nem faszér, hanem mert majd mennem kell a motoromért. 2. Nem retkes mert szép tiszta amint látod. -okoskodott a szőke
-Na jó inentől én már nem tudok vissza aludni. -közölte velünk a 2 fiú
-De ugye itt akarsz velem maradni Josh? -kérdezte nagy szemekkel Sophie
-Igen, csak miattad itt maradok sehova nem megyek. -mondta Josh majd lesmárolta Sophiet
-És te mikor is tervezted, hogy mész a motorért? -érdeklődőt Lizi
-Hááát..olyan 7 körül gondolkodtam, de csak úgy, hogy te is jössz. -vigyorgott Austin
-És kimondta, hogy én 7-kor felkelek? Akkor én még nyomom az ágyat nagyba. -mondta Lizi
-Úúúú...vigyázz kicsim mit mondasz. -harapta meg a szája szélét Austin
-Na jól van ilyet se mondok többet. -jelentette ki
-Oké mi kimentünk a teraszra. -mondta Eric és magával húzott és hozta magával a nagy takarót
*Eric szemszöge*
Kihúztam Kirát és a szokákok kényelmes helyre mentünk.:
Leültünk, betakaróztunk. Mivel csak egy nagy takarót vittem ki, ezért Kira hozzám bújt.
Köztudott, hogy én már nagyon rég óta bele vagyok zúgva Kirába, csak fogalmam sincs, hogy hogyan is mondjam/mutassam ki neki. Meg persze mikor egyszer összejött volna akkor az a Jason gyerek rontott el mindent. Ha ő nem lett volna, Kira soha nem törik össze és soha nem lett volna boldogtalan.
-Kira muszáj mondanom valamit. - súgtam a fülébe, de nem hallotta.
Szegény fáradt volt és sok volt a sterssz a napfolyamán és most itt alszik a mellkasomon.
Mintha egy álmom valósult volna meg, csak még annyi volt a bökkenő, hogy ő nem tudja mit is érzek.
Elaludni már nem tudtam így csak őt figyeltem, hogy semmi meg ne zavarja álmát.
Gondolkoztam. Kira a romantikáért van oda és most már tudom is, hogy hogyan mondjam meg neki mit is érzek.
*Austin szemszöge*
Ericék kimentek a teraszra, én meg felráncigáltam Lizit a szobájába, hogy kettesben legyünk. Nagy nehezen, de sikerült.
-Mért kell ilyen korán menned? -nyavajgott Lizi egérke
-Mert legalább akkor a rendőr se vesz észre. -mondtamm
-Oké. -mondta Lizi majd hátat fordított nekem és aludni próbált
-De ugye eljössz velem? -hajoltam föle és súgva kérdeztem
-Igen. -nyüglödött.
Nem bírtam elenállni Lizinek, muszáj volt csokólgatnom szép sejmes puha nyakát. Kicsit piros is lett. De remélem nem veszi észre egyhamar.
Álomba zuhantunk egy idő után. Nagyon jót álmodtam hisz Lizi melletem volt, csak az a fránya ébresztő óra vetett véget eme szép álomnak.
Gyorsan felöltöztem, Lizit még hagytam mert tudom milyen nyűgös tud reggelente lenni.
Bár csodák csodájára, mikor vissza jöttem a háló szobába már felöltözve várt.
-Indulhatunk? -kérdezi
-Persze. -felelem
Megfogom a kezét és ajka sarkára adok egy lágy puszit, majd elindulunk ki a garázsba, mert azért még se gyalog megyünk még egy kisebb táv esetén se.
Bemegyünk a garázsba és beülünk a szép bmw-be én vezetek Lizi pedig az anyós ülésen.
Negyed óra múlva pedig ott is voltunk egy műhelynél, ahol a motorom volt.
Nem volt olcsó mulatság mikor belekezdtem, de úgy látszik, hogy megérte.
-Na kicsim, hogy tetszik? -érdeklődöm
-Nekem nagyon tetszik. -jelenti ki és mosolyogva rám néz csillogó szemekkel.
-Oké, akkor elvinném. -mondom az úrnak.
-Rendben, írjon alá e1-2 papírt, hogy átvette és már viheti is. -közölte velem a szerelő
Bementem az irodába és aláírtam azokat a papírokat. Lizi egész végig mellettem volt.
-Drága, most már menünk kéne tudod, hogy vissza kéne érni hisz ma is lesz egy bál. -aggódalmaskodott Lizi
-Mikor is lesz a bál? -kérdeztem tőle és grimaszokat vágtam mert tudtam, hogy ki nem állhatja
-Este 5-kor de még sütiket is akarunk csinálni a ruhákat is előkéne készíteni, fodrász, sminkes. -sorolta
-Jó, jó még csak reggel 9 van. Nyugodj meg, még bőven van idő. -próbáltam csitítani
-Biztos? De ha nem leszünk kész időben akkor te leszel a hibás ugye tudod? -fenyegetőzött és bökdösött
-Oké, oké megértettem. -fújtam fel magam szabályossan, mint egy gömbhal
Vissza mentünk a műhelybe és kitóltam a motort. Volt egy üres pálya amin szabadon lehetett menni és én kaptam az alkalmon és elindultam. Remekül ment a motor, egyszerűen fantaztikus volt.
De sajnos nem élvezhettem sokáig, mert Lizi már menni akart, de megegyeztünk, hogy ő kocsival megy én pedig motorral. Kicsit versenyeztünk is az út közben. Az volt a jó, hogy én nyertem, ez miatt egy kicsit még durcázott is Lizi, de tudom, hogy nagyon szeret.
Fél 11-kor haza is értünk. Eric és Kira még mindig a teraszon voltak, de most már nem aludtak.
Sophie és Josh pedig még mindgi fetrengtek az ágyon.
-Na látod, hogy ők sem sietnek. -színészkedve felháborodtam
-Jól van na. -durcizott be Lizi
Mindenki felpattant és bejött a konyhába.
-Elkezdjük a sütiket? -kérdezte Kira
-Persze lássunk neki. -mondta Sophie
-Fiúk ti meg menjetek haza és foglaljátok el magatokat és majd háromnegyed 5-re gyertek értünk. -utasított minket a három lány
-Rendben akkor mi megyünk is. -köszönünk el a lányoktól.
Lizi odajön hozzám megölel és hosszas csókjával búcsúztat. Sophie is oda rohan Joshhoz és rövid csókokkal húzzák az időt. Kira ott marad a pultnál és Eric megy oda hozzá és hátulról megöleli, majd hajára adott egy puszit. Kira pedig csak mosolygott. 5 perc múlva már el is indultunk az ajtóhoz a lányok pedig kikísértek minket.
*Sophie szemszöge*
Kikísértük a fiúkat majd bementünk a házba.
-Csokis muffint fogunk csinálni. -jelentettem ki
-Mert abba úgy is profi vagy és egyedül is megtudod csinálni. -kötekedett Kira
-Jó akkor csak én meg Lizi csináljuk a muffinokat te csinálj mást ha úgy gondolod. -jelentettem ki
-Rendben. Akkor én el rendezem a ruhákat. - ezzel a mondattal fel is szaladt az emeletre
Kikészítettünk minden hozzávalót és el is kezdtük csinálni. Minden feladatot beosztottunk. Én bekevertem a tésztát Lizi pedig összedarabolt csokit, hogy majd azt is beletegyük a tésztába ha beleöntjük a formába. Félóra alatt kész is volt az első adag muffin.
-Jó lett. Finom. Hajrá. Így tovább. -dícsért minket és újra felrohant.
-Hidd el már nem csinál semmit csak gépezik. -mondta nekem Lizi
-Nyugi tudom, de hát mit csináljak vele ha egyszer ilyen kötekedő? -kérdem
-Hagyd rá ő már csak ilyen. -mondta és csináltuk tovább a muffinokat
Rengeteg muffin lett körülbelül 150 darabot csináltunk a bálra, nem is biztos, hogy elég lesz, de hát már az alap anyag is elfogyott. 2-őt üt az óra és el kell indulnunk a sminkeshez. Gyorsan lefürdünk és már rohanunk is. Negyedharomra ott is vagyunk. Háromkor készen is lettünk és onnan egyenest a fodrászhoz mentünk. Negyed 5-re végeztünk is és indulhattunk haza. Fél 5 előtt 10 perccel haza is értünk így egyből öltözhettünk. Olyan hamar eltelt az idő, hogy az hihetetlen alig mentünk fel az emeletre öltözni és már csengettek a fiúk. Maguktól be is találtak.
-Hercegnőők tudjuk, hogy korán érkeztünk, de látni szeretnénk szépséges királynőinket. -kéretőztek lentről
-Rendben legyen, de csak eggyenként. -mondtuk az emeletről
-Drága egyetlen hercegnőm, szőke herceged kérésére gyere már le az ég szerelmére. -vicceskedett Austin, de hatásos volt és Lizi elindult lefele.
Egy gyönyörű fehér ruhában sétált le a lépcsőn és amint észre vettük a fiúknak is elállt a lélegzetük.
-Egyszerűen gyönyörű vagy. Beautiful. -már nem tudta Austin elmondani, hogy milyen gyönyörű is. Lizi csak nagy mosolyba tört ki és csókkal folytotta el Austin csodálkozását.
-Drága mackóm. Nem mondom, hogy szőke herceged mert nem vagyok szőke, ezért csak annyit mondok, hogy kedves herceged itt vár a lépcső alsó végébe és csak arra vár, hogy lásson téged. -kérlel Josh
Annyira aranyos volt ez a kis mondata, hogy egyből elindultam le a lépcsőn. Amint vettem észre mindegyik fiúnak nyitva maradt a szája főleg Joshnak.
Egy egyedi kicsit vaj színű ruhában sétáltam le. Ahogy láttam a fiúk reakcióját úgy láttam nekik is nagyon tetszik.
-Gyönyörű hölgyem. Már minden lány idelent sorakozik csak ön hiányzik. Esedezve kérem hadd lássam a kisasszonyt a csodás ruhában mit magára öntött és hadd induljunk. -mondta el Eric a kis monológjátKira elpirulva lejött a lépcsőn és a mosolyrá fagyott az arcára.
Egy egyszerű, de mégis elegáns és szép ruhát öltött magára. A fiúknak is nagyon tetszett.
*Josh szemszöge*
Már mindenki lent volt az alsó szinten és elindultunk. 10 perc alatt oda is értünk a sulihoz. A bál elején csak páran voltunk. De egyből kiszurtam Jasont egy másik lánnyal. Undorítonak tartom amit Kirával tett, el sem hiszem, hogy ilyenre képes valaki.
Sophiet nem egyszer felkértem táncolni, de persze a másik két csajszi se maradt ülve.
Már lassan a bál közepénél tartunk az igazgató nő is tartott egy rövid beszédet. Éppen mindenki táncolt amint észre vettem, hogy a táncparketten Eric és Kira túl közel került Jasonhez és a másik lányhoz. Reménykedtem, hogy simán elmennek egymás mellett, de hát, mint mindig ez nem így lett. Jason egyből bele kötött Kirába és persze Eric megvédte. Egyik pillanatból a másikba csak azt veszem észre, hogy a két fiú megragadja egymást és a hátsó kijáraton távoznak. A két lány is utánuk megy. Senki nem figyelt fel rájuk, ez egy részt jó is.
-Ne haragudj mindjárt jövök. -mondtam Sophienak, de nem várhattam meg a válaszát.
Egyből kirohantam és ahogy gondoltam a két fiú verték egymást, mint ahogy a dobokat szokás. Egyiknek lila volt már a szeme a másiknak pedig mér vérzett az orra. Kettőjük közé ugrottam, hisz tudtam a hármunk között én vagyok az erősebb.
-Na ebből most legyen elég. -néztem Jasonre és Ericre
-Te meg minek avatkozol bele? -nagyoskodott Jason
-Ne emberkedj tudod, hogy én vagyok az erősebb és ti őszintén mért is estetek egymásnak? -érdeklődtem
-Nem a te ügyed. -bunkózott még mindig Jason
-Na jól van te most már fogd be a szád, mert elegem van belőled és a bunkós formádból. -közöltem a kis Mr.-el
-Muszáj volt neki megjegyzést tennie ránk és tudod, hogy milyen vagyok. -mondta Eric és egyből értettem mindent.
-Na jól van. Uraim. Most azonnal betoljék a képüket a táncparketre és messze elkerülik egymást. -közöltem a két kölyökkel
-Rendben. -nyalta meg a száját Eric
-És ha nem? -bunkózott még mindig Jason
-Ha nem akkor ugyanaz lesz, mint a legutóbbi össze csapásunkkor. -fenyegetőztem
-Gyere Jessica. -parancsolt a félszemű lánynak és átkarolta a nyakánál.
Láttam Kirán, hogy nincs jól ez nem jött épp jókor neki. Ericet is féltette, de félt oda menni. Ezért Eric csak rá nézett és Kirának egy könycsepp húllott le csillogó arcán.
*Kira szemszöge*
-Nem birok most már itt maradni. Haza szeretnék menni. -mondtam a fiúknak
-Rendben akkor haza megyek veled, te pedig menj vissza a barátnődhöz. -mondta Eric
-Legyen, de akkor most induljatok. -javasolta Josh
Josh visszament Sophiehoz, mi pedig beszáltunk a kocsiba és hazamentünk. 10 perc múlva szerencsére már nálunk is voltunk.
Én a kocsiban elaludtam, Eric pedig felvitt a szobámba.
*Másnap reggel*
Arra keltem fel, hogy az egyész házban csend van az éjjeli szekrényemen pedig egy kis cetli.......
