NEVER GIVE UP!

ELÖZŐ RÉSZ:

 

 

Szinte mindent elrendeztünk. Sophie beszélt Joshal és most már biztos, hogy ő kiséri mindenhova. Úgy, mint Auistin Lizit.

Zene hallkan szól mi már félig alszunk fél 11-kor.

Egyszer csak hirtelen megszólal az üzenetrögzítő:.......

 

 

 

 

----------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 

 

 

8.FEJEZET

 

MEGLEPETÉSEK

 

 

 

 

 

-Önnöknek egy új hangpostája érkezett. -jelezte a rögzítő

 

-Üzenet lejátszása. -kiabáltuk, hogy minél elöbb haljuk ki az és mit akar.

 

 

-Szia Sophie, Josh vagyok. Szeretnék majd veled beszélni. Puszi. Szeretlek.

 

 

-Üzenet vége. -jelezte a rögzítő


Kicsit meglepődtünk, hogy valyon miről is szeretne beszélni Josh Sophieval, dehát inkább csak elnyomott minket az álom.



*Reggel* *Sophie szemszöge*


Komás fejjel felkeltem. Vissza hallgattam a tegnapi üzenetet amit Josh hagyott. Ittam egy kávét közben írtam egy cetlit, hogy elmentem itthonról Joshhoz. Mert Liziék még nagyba aludtak.
Gyorsan és csöndben felöltöztem.
Ezt vettem fel:

 

 

 

Meghozzá ezt az aranyos pulcsit vettem fel:

 

 

 

Elkészültem, még egyszer benéztem a lányokhoz. Szépen aludtak, mint a bunda.

Elindultam Joshoz, csak olyan 5-6 utcával lakik alrébb ezért olyan sokat azért nem kellett sétálnom. Bár jó volt az a kis séta, gondolkozhattam, hogy vajon miről is szeretne velem beszélni.

Talán valami rosszat csináltam? vagy nem tudom? Nem hagy nyugodni a gondolat.

 

Az utolsó utca végére értem és már csak pár ház volt és ott voltam Joshnál. Egyre lassabban kezdtem sétálni. Féltem. Mi várhat? De bele gondoltam és arra jutottam, hogy csak úgy tudhatom meg ha ott leszek.

Már a kapuba állok. Becsöngettem. Kinyilt a kapu. Bementem és már a bejárati ajtónák vagyok. Lassan kinyitottam az ajtót. Síri csend volt csak annyit láttam a sötét házba, hogy sok gyertya vílágít.

Követtem hátha lesz valami értelme.

Egy virág csokorral találtam magam szembe a gyertya sor végén.:

 

 

 

 

 

A virág csokorban volt egy cetli. Ez állt rajta:

 

 

"Kedves Drága Egyetlenem!

Nekem a világot jelented!

Sosem jár más a fejembe,

Csak TE!

Életemet nem tudnám,

Elképzelni mással,

Csak VELED!

Mert ha egyszer itthagynál

Emlékedet őrízném,

Míg világ, a világ!"

 

"Fehér galamb szeretnék lenni,

Egy áldott percben hozzád repülni,

Mosolyát látni gyönyörű szemednek,

s a füledbe súgni,

mennyire szeretlek! <3 "

 

 

Olyan aranyos tőle. Egy öröm könnycsepp le is gördült arcomon. Ekkor Josh hátulról átölelt.

 

 

-Hogy tetszik?? -suttogta a fülembe

 

 

-Imádom! -válaszoltam

 

 

Ekkor megfordultam, hogy szembe legyek vele és csók hallmazok jöttek.

Útba került az ágy is. A ruha darabok sem maradtak a helyükön.

Tűzes érintések, mély érzelmek. Minden volt. Csillapíthatatlan vágy, sem maradt el.

 

 

*otthon* *Lizi szemszöge*

 

 

Mikor felébredtem láttam, hogy már csak Kira van mellettem. Kimentem a konyhába és láttam a cetlit amit Sophie írt.

Ittam egy kávét, megfürödtem, fogat mostam és egy alap sminket tettem fel.

Ruhába ezt választottam:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Beültem a szobámba és terveztem a hetünket.

Erre jutottam:



 



 

(holnap) Hétfő: Régi sulis bál

 

Kedd: Lazulás a srácokkal

 

Szerda: Új sulis bál

 

Csütörtök: Reggel lazulás, késő délután mozi

 

Péntek: Vacsi a szülőkkel

 

Szombat: Esküvő

 

Vasárnap: A hétfáradalmait kipihenni és túl lenni a másnaposságon

 

 

 

 

Most már csak nézek ki az ablakon. Nézem a szép taját.

Közben Lizi hallkan pizsamában odajött és hátulról a kanapén kersztül a nyakamnál megölelt.

Felemelte a papírt és elolvasta.

 

 

 

-Te ennyire biztos vagy benne, hogy másnaposok lesztek? -kérdezte nagyon nagy mosollyal

 

 

-Igen én ennyire biztos vagyok. -mondtam neki

 

 

-Hát akkor jó. A következő hetet én tervezem meg mert nekem edzésem is lesz. -közöltem vele

 

 

-Oké. Csak mond majd Sophienak is

 

 

-Elmegyünk sétálni? -kérdezte Kira

 

 

-Persze, közbe ugorjunk be Austinért és Ericért? -kérdeztem

 

 

-Igeeen. -derült mosolyra és csillogott a szeme

 

 

-De azért vegyél fel valamit, mert szerintem te se pizsamában akarsz sétálni. -mondtam neki

 

 

-Okéé. Még fürdök választasz nekem ruhát meg cipőt? -kérdezte

 

 

-Persze csak menj. -mosolyogtam rá

 

 

Kira elment fürdeni, én pedig elvánszorogtam a szekrényig.

 

Ezt néztem ki neki:

 

 

 

 

És ezt a cipőt hozzá:

 

 

 

 

 

 

 

Kira negyed óra múlva kész lett a fürdéssel és a sminkkel.

 

 

-Jó lesz amit választottam? -kérdeztem

 

 

-Igeen. Remeek. -mondta és kaptam egy puszit az arcomra

 

 

Kiléptünk a házból. Nagyon szépen sütött a nap.

Megyünk 2 utcát már ott is vagyunk Auatinéknél. Becsöngetek. Austin anyukája nyit ajtót.

 

 

-Jó napot. Austin itthon van? -kérdezem mivel általában ő szokott ajtót nyitni nekem

 

 

-Persze csak itt van a barátja asszem Eric ha jól tudom a nevét. -mondta

 

-Rendben. Bemehetnénk? -kérdezte Kira

 

-Persze gyertek csak.

 

 

 

Bementünk. Egyből Austin szoba ajtajánál voltam. Lassan kukucsgálva kinyitottam az ajtót.

És igen Eric volt nála. Amint megláttam és ránéztem Kirára láttam rajta, hogy a lepkék a hasába vannak és kénytelenül is mosolyog és csillan fel a szeme.

Kira odaült Eric mellé az ágyra. Én Austin ölébe az író asztal székére.

Amint néztem Kiráékat nagyon meglepődtem mert összekulcsolták a kezüket és........